(hu) A megsemmisitett corona-virágcsokrok emlékére (story telling sorozatomból)

Egy bevásárlóközpontos virágcsokor története, akril 40x40 papir

Tiz perc van még 18 óráig... a bolt mindjárt bezár ... és én meg mindig itt vagyok a virágboltban, a fekete vödörben egyedül. Lassan elfogy a vizem is. Már nem sok van hátra, ma lejár a határidöm.

Jézusom!

Nem akarok a szemétbe menni, nem akarom, hogy ok nélkül kivégezzenek.

Istenem segits!

Drága emberek vigyetek magatokkal. Megszépitem az otthonotokat, örörmöt adok nektek, beszélek hozzátok, mosolygok rátok. Kérlek vigyetek magatokkal, hagyjátok simogatni a lelketeket!

Fog ma még csoda történni? Igen, hiszek benne! Soha nem adom f.... YEH!
Igen! Igen! Igen!

Jön felém, itt van elöttem, nézeget engem. Ö az! Az új tulajom!
Kérlek, kérlek vigyél magaddal, az vagyok pontosan, amit keresel. A virágfejeim lógnak egy picit de csak egy kis vizre van szükségem és tündökölni fogok neked! Vigyél magaddal!
Köszönöm neked! Nézd, hogy ragyog az otthonod

Rad Szilvia